Akadémiai Kiadó

Az 1982-ben az Országos Széchényi Könyvtár által megszerzett Leuveni Kódex a 134v lapján található első magyar versnek, az Ómagyar Mária-siralomnak köszönheti különös értékét. A mintegy 300 fólió terjedelmű, a 13. század végén keletkezett latin nyelvű kézirat tartalmának többi részével azonban alig foglalkozott a hazai irodalomtörténet. A jelen kötet a szerző több mint húsz éves kutatásának eredményét foglalja össze. A kódexbe bemásolt mintegy félezer szövegegység, elsősorban prédikációk szerzőjét nagy részben sikerült meghatározni: ezek túlnyomórészt a század második felében tevékenykedő neves, olasz és francia dominikánus teológusok voltak. A Siralom és a néhány magyar glossza másolóinak írását a kódex 75 terjedelmesebb szövege őrizte meg, melyeket a jelen kötet kiad és kommentál. E szövegek egyrészt az említett auktorok művei, másrészt azonban feltehetőleg a magyar scriptorok saját szövegszerkesztői tevékenységének eredményei. Ezeknek és a kódex egészének tartalmi elemzése arra utal, hogy a kéziratot a 13. század végén már egy magyar domonkos kolostorban használták, és az általuk fontosnak ítélt szövegekkel kiegészítették. A kódex arról tanúskodik, hogy hazánkban a kor pasztorációs irodalmának legjobb európai termékeit ismerték és felhasználták.