Akadémiai Kiadó

A kisvállalkozások sűrűségének területi különbségeit egyes gazdaságszociológusok az iparosodás idejével, fokával, mások a történetileg jellemző birtokszerkezettel, vagy a vállalkozásokat körülvevő társadalmi környezet sajátosságaival hozzák összefüggésbe. Az értekezés a vállalkozói potenciál települési különbségeit alakító tényezők közül a történeti-kulturális és társadalmi tényezők hatását vizsgálja. A szerző egyik hipotézise szerint a településeket a két világháború közötti időszakban jellemző birtokszerkezet hatása ma is tetten érhető a települések vállalkozói potenciáljában. A kisbirtok települési birtokstruktúrán belüli nagyobb súlya - azáltal, hogy utat nyitott az önállóan gazdálkodó, saját földjéből megélni képes birtokos parasztság kifejlődésének, és egy paraszti eredetű vállalkozói kultúra megjelenésének - ceteris paribus - ma is nagyobb vállalkozói potenciált valószínűsít. A hipotézis nem teljesen új keletű; a tanulmány újszerűsége így elsősorban annak hazai településsoros adatokon való empirikus ellenőrzésében rejlik. Az értekezés másik központi kérdése a kapcsolathálózati erőforrásként meghatározott társadalmi tőke és a vállalkozói potenciál közötti összefüggés. A szerző azt a hipotézist ellenőrzi, mely szerint a kapcsolatgazdag településeken - minden egyéb változatlansága mellett - nagyobb a vállalkozói sűrűség, mint azokon a településeken, amelyek híján vannak ennek az erőforrásnak.