Akadémiai Kiadó

A magyar nyelvtudomány már régóta nélkülöz egy olyan szótárt, amely korszerűen mutatja be nyelvjárásaink szókincsét. Igénylik ezt a munkát a nyelvészeken és néprajztudósokon kívül az írók, műfordítók, tanárok, a kritikai kiadások előkészítői, a népművelők és az érdeklődő olvasók is, hiszen az egyes írók műveiben előforduló tájszavakról máshol nemigen tájékozódhatnak. Az Új magyar tájszótár ezeket az évtizedek óta meglevő, napjainkban, a magyar néphagyományok ápolásának fellendülése idején pedig egyre fokozódó igényeket kívánja kielégíteni. A több mint félmillió adatot öt kötetben, mintegy 120 ezer szócikkben elrendezve tartalmazza. Az első kötetben található az adatok forrásainak és földrajzi lelőhelyeinek jegyzéke. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a szótárban nem kizárólag a mai Magyarország területéről, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeiről is szép számban vannak adatok. Az összesen mintegy 4000 földrajzi név azonosításában kívánja segíteni az olvasót a 24 szelvényből álló térképmelléklet is. Ez a szótár Szinnyei József nevezetes Magyar Tájszótárának szerves folytatása. Az 1890 és 1960 közé eső időszakban összegyűjtött hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetővé.