Akadémiai Kiadó

Az Árpád-korból ismert és részben legalábbis a honfoglalásig visszamenő magyar nemzetségek szakirodalmunkban inkább csak általánosságban kaptak figyelmet, egyenként nem kerültek a kutatások előterébe.

A könyv nem ok nélkül emeli ki e nemzetségek közül éppen a Szovárdokat. Egyrészt, mert minden bizonnyal közülük származott az évszázadokon át Anonymusként emlegetett P mester, a valóságban Péter győri püspök és kancellár, a III. Bélától kegyelt „Velek dux” családjának sarja és II. Endre főembere. Másrészt azért nevezetes a Szovárd nemzetség, mert léte, szerepe összekötődik Konsztantinosz bizánci császár ominózus kitételével, mely szerint a magyarság egy része közvetlenül a honfoglalás előtt a besenyő támadás következtében népünk régi megnevezését továbbvíve „szavarti aszfali” néven Perzsiába került és élt tovább.

Benkő Loránd a geszta és a korai krónikák tüzetes szövegvizsgálata után a Szovárd nevet minden részletre kiterjedő nyelvészeti elemzésnek veti alá, majd mindezek fényében - okleveles források segítségével - feltárja a Szovárd nemzetség eredeti szálláshelyeit, nevének motivációját, végül eredményeit szembesíti Konsztantinosz említett leírásával. Következtetéseire a történeti névtudomány elveinek és módszerének felhasználásával jutott.