Akadémiai Kiadó

Giovanni Sartori számos, a politikatudományban immár klasszikusnak számító könyv után ezzel a kilencvenes évek elején írt munkájával egy igen aktuális művet jelentetett meg. A klasszikus konstitucionalizmus elvei szerint az alkotmányok elsősorban az államszervezet hatékony szabályozásának és a politikai hatalom ellenőrzött gyakorlásának eszközei: a 20. században keletkezett újabb és újabb alkotmányok azonban, miközben egyre terjedelmesebbek és részletezőek, éppen az államszervezet hatékony működését biztosító struktúrákra nem fordítanak kellő figyelmet. Márpedig - mint a szerző a címben szereplő „alkotmánymérnökség" kifejezéssel is sugallja - a jól működő politikai rendszerek megtervezése ugyanolyan körültekintő „mérnöki" munkát igényel, mint bármely gépezeté: az államszervezet is csak akkor tud hatékonyan és rendeltetésszerűen működni, ha az alkotórészek mindegyike a helyén van és megfelelően illeszkednek egymáshoz. A kormányzati formák és a választási rendszerek megfelelő kiválasztásához, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom konfliktusainak megoldásához a különböző országok tapasztalatai szolgának hasznos tanulságokkal. Ezek összegzését, rendszerezését, kritikai értékelését és egy újfajta kormányzati forma bevezetésére tett javaslatot tartalmazza ez a könyv, amely az összehasonlító politológiát tanulókon túl azoknak a gyakorló politikusoknak és szakértőknek az érdeklődésére is számot tarthat, akik az alkotmány megváltoztatásában gondolkodnak.