Akadémiai Kiadó

            1688. november 5-én Orániai Vilmos, az Egyesült Tartományok helytartója mintegy ötszáz hajójával sikeresen partot ért Délnyugat-Angliában. A herceg igen kockázatos vállalkozása minden várakozást felülmúlt. II. Jakab király hadserege november 23-án ellenállás nélkül visszavonult, a következő hónap végén pedig a teljesen demoralizált uralkodó családjával együtt Franciaországba menekült. Két hónappal később a parlament az orániai herceget és feleségét - Jakab protestáns lányát - III. Vilmos és II. Mária néven társuralkodókká választotta.

Ezen eseményeket nevezzük hagyományosan „dicsőséges forradalom"-nak, amelynek első részletes, magyar nyelvű feldolgozását tartja kezében az olvasó. A mű újraértékeli 1688-89-et. Olyan modern interpretációt követ, amely nyugat-európai történészkörökben már általánosan elfogadott, Magyarországon viszont ismeretlen. A szerző ugyanakkor túl is lép ezen az új értelmezésen, rámutatva, hogy a forradalom okai és következményei csak akkor válnak teljesen érthetővé, ha Nyugat-Európa súlyos nemzetek közötti konfliktusait, valamint az angol és holland belpolitika változásait egészen az 1660-as évektől nyomon követjük.

A 19. század és a 20. század első felének brit történetírói a forradalmat rövid távú, belpolitikai okokra vezették vissza, és angol nemzeti sikerként könyvelték azt el. A saját nagybátyját és apósát a trónról letaszító Orániai Vilmost önzetlen protestáns hősként, az angol nép megszabadítójaként ünnepelték, és Nagy-Britannia 18. és 19. századi páratlan fejlődését magára a „dicsőséges forradalom"-ra vezették vissza. A könyvből kiderül, miért tarthatatlan ez a megcsontosodott nézet, mi is történt valójában, és miért lenne helyesebb „dicsőséges forradalom" helyett angol-holland forradalomról beszélni.