Akadémiai Kiadó

Sziluán atya, az orosz származású áthoszi szerzetes, a XX. századi ortodox keresztény spiritualitás kivételes alakja, akinek személyes vallomásként megörökített tanításai a nyugati egyházban Szent Ágostonéhoz hasonlíthatók. Szülei egyszerű földművesek voltak. 1892-ben, a katonai szolgálat letöltése után egy héttel, az áthosz-hegyi Szent Panteleimon monostor felé vette az útját. A falusi iskolában mindössze két osztályt végzett el. A monostorban viszont magába szívta azt a gazdag örökséget, amely a keresztény szerzetesség forrásáig nyúlik vissza, és az egyiptomi, palesztinai pusztaságokban élő ókeresztény remete atyákhoz hasonló bölcsességre tett szert. Valódi sztarec, „öreg” lett, azaz olyan szerzetes, akit évtizedek alatt megszerzett bölcsessége, lélekbe látása alkalmassá tett arra, hogy mások számára is tanító legyen. Kivételes alkatú ember volt, nem mindennapi fizikai erõvel rendelkezett. Ezek a különleges adottságok tették rendkívüli teljesítményekre képes aszkétává. A konstantinápolyi egyház szinódusa 1988-ban avatta szentté.